A lelkiismeret, Lelkiismeret

a lelkiismeret

Z Lelkiismeret A lelkiismeret a lelkiismeret jelzőrendszer, belső tudása, szellemi ismerete annak, hogy cselekedeteink megfelelnek-e a Szentírás szellemi-erkölcsi normáinak.

A görög συνείδησις szüneidészisz szóból ered, amely pontos jelentése: együttlátni valamivel. A kifejezés arra utal, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket a fizikai érzékszerveinkkel nem tudunk a maguk teljességében meglátni, ezek megértésére külön képességünk van, a lelkiismeretünk.

  1. Milyen látás plusz
  2. Háló a látáshoz

A magyar kifejezés félrevezető, mert arra utal, hogy a lelkiismeret a lelkünk egyik képessége, holott ez nem így van. Az ember három része közül szellem, lélek, test látásvizsgálat p betűvel szellemünk képességeinek egyike.

a lelkiismeret

Helyesebb meghatározása lehet tehát a következő: szellemi önismeret. A szellemi részünk nem csak Isten megismerésében vesz részt, hanem az önismeret eszköze is: jelzést a lelkiismeret tudatunknak cselekedeteink minőségéről, arról, hogy magatartásunk milyen kapcsolatban áll Isten Törvényével, azaz jó-e vagy rossz.

A lelkiismeret tehát egy jelzőberendezés, amely viszont önmagában nem nyújt erőt a magatartás a lelkiismeret - mert ehhez az akaratra, mint lelki tényezőre van szükségünk.

Ez a közzétett változatellenőrizve : Pontosság Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez A lelkiismeret a lelkiismeret a képességünk, melynél fogva saját cselekedeteink és egész erkölcsi mivoltunk fölött erkölcsi ítéletet mondunk. Az erkölcsi szédült látás általában értékre vonatkozik; úgy mint a logikai, mely a gondolat igazságáról vagy nem igazságáról, vagy mint az esztétikai, mely a dolgok tetsző vagy nem tetsző voltáról nyilatkozik; az erkölcsi ítélet az akaratra vonatkozik s annak értékét nyilvánítja; ha ezt az erkölcsi itéletet saját magunkra vonatkoztatjuk, áll elő a lelkiismeret szava. Csakhogy míg mások akaratát, cselekedeteit teljes szabadsággal bíráljuk, saját magunkkal szemben az erkölcsi itélet gyakran összeütközésbe jut szenvedélyeinkkel, indulatainkkal s általában magunk szeretetével; de rendes körülmények közt ezek ellenére is érvényesül lelkiismeretünk.

E két működési forma abban az esetben éri el az ember tudatát, ha a szellemi-önismeretünk a szívünkben kutatást végez Péld. A lelkiismeret hangja a "szív vádlása", nem értelmi-érzelmi-akarati szinten működik, hanem az ember belsejében, lénye központjában.

a lelkiismeret

A lelkiismeret szellemi önismeretünk tehát a szívünkben kutat, s ha olyan dolgokkal találkozik, melyek Isten igéje és értékrendje szempontjából negatívak, akkor ezt az információt eljuttatja a természetes gondolataink felé.

Ilyenkor az elménkben vádlást fogunk fel, ami nem kívülről származik pl.

a lelkiismeret

A bűnt elkövető ember szelleme ismeri az igazságot és tudja, hogyan kellene élnie. Ahogyan az ember Isten igazságaitól eltérő irányba halad, vádolja a lelkiismeret.

Az igazi, bibliai értelemben vett bűnbánat úgy kezdődik, hogy ha az embert a szív vádolja, ő ennek a vádolásnak teret ad, s ezután válik értelmi-akarati megfontolás tárgyává a megtérés iránti hajlandóság.

További a témáról