A vizuális érzékelés funkciói

Navigációs menü

Árak Anticipáció A megismerési kognitív folyamatok első lépcsőfoka a környezet ingereinek az érzékelése, majd azok tudatosítása, észlelése. Az érzékelés és észlelés különböző, de szorosan összefüggő fogalmak. Az érzékelés szenzáció a környezet külső-belső ingereire adott idegi válasz, az információ regisztrálása, hétköznapi nyelven meglátunk, meghallunk valamit. Az érzékelés folyamata során az ingerek felvétele az érzékszervekben, a bőrben, az izmokban, ízületekben, sejtmembránok felületén található receptorok, érzékelő sejtek segítségével történik.

Minden receptor ill. Az érzéklet az érzékszervből az agyhoz érkező idegi információ, amely aztán agyi folyamatok révén észleletté válik, tudatosul pl.

Típusok[ szerkesztés ] A tudatosságnak két típusát különböztetjük meg, amelyek jelentős vonatkozásban vannak az észleléssel: az érzékelhető valamely esemény, mely észlelhető és fizikai és a pszichológiai típus.

Az észlelés percepció az érzékszervi adatokra épülő kognitív tevékenység. Az észlelés azon pszichológiai folyamtok összessége, amelyek útján felismerjük, szervezzük, és jelentéssel ruházzuk fel a környezeti ingerekből érkező észleleteket. Az érzékszervek segítésével a környezeti információ tárgyak, események, hangok, ízek, stb. Az észlelésünket jelentősen befolyásolják előzetes tapasztalataink, ismereteink, pillanatnyi hangulatunk, szükségleteink, érdeklődésünk, valamint az adott kultúra, amelyben élünk.

Az észlelésben nagyon fontos szerepe van a tanulásnak is.

Az észlelés funkciói: a felismerés mit látunk, hallunk, tapintunk stb? Az észlelésnek a tárgyak felismerése mellett, fontos feladata a tárgyak helyzetének meghatározása, lokalizálása.

Ez több tényezőből tevődik össze: a figura háttértől való elválasztása, a tárgyak csoportosítása, a távolság és mélység észlelése relatív nagyság: a közelebbi tárgyakat nagyobbnak észleljükés a mozgásészlelés. Megkülönböztetünk centrális és perifériás észlelést.

• Октопауки работали день и ночь, чтобы перестроить это помещение.
• Látási folyamat az agyban

A látótér központi része a közel- és távollátás feladatának ellátásához, a perifériás része a tájékozódáshoz, a környezet megfigyeléséhez szükséges. Mozgásérzékelés motoros érzékelés alapját a mozgásszervi receptorok inak, izomzat és az egyensúlyi szerv felől érkező ingerületek képezik, amelyek információkat szolgáltatnak a központi idegrendszer felé a mozgási folyamatokról és a térbeli helyzetről.

A túlélés alapvető feltétele, hogy az észlelő a környezeti tárgyak és saját teste helyzetét pontosan meg tudja ítélni a térben.

Ehhez a magának a háromdimenziós térnek és a mozgásnak az adekvát észlelése szükséges. A mozgás lényege a háromdimenziós térben történő folyamatos térbeli tájékozódás orientáció vizuálisan, proprioceptív úton, motorosan, stb.

Minden mozgás, manipuláció, hely- vagy helyzetváltoztatás kivitelezéséhez folyamatosan mélységi ítéleteket kell hozni, amely a saját test referenciafelszínétől való távolság azonosítását jelenti. Ez a folyamat szolgáltatja az észleléshez a tulajdonképpeni harmadik dimenziót.

Fontos képességnek számít az egyes mozgások hatásának előrejelzése, illetve a tárgy térben való mozgásának helyes megbecsülése pl. Azokban a sporttevékenységekben, sportágakban, ahol a környezeti tényezők szerepe állandó ún.

A vizuális észlelés

Például az atlétika ugró- és dobószámai, a súlyemelés, lövészet, műugrás, torna, stb. Az ellenfelek és a csapattársak mozgásai közvetlenül nincsenek hatással az aktuális sportteljesítményre.

A zártláncú készségek esetében a a vizuális érzékelés funkciói érzékelése-szabályozása belülről történik interocepcióa vezető információ az izmokból és inakból származik. A nyílt mozgáskészségeknél az érzékszervi modalitások valamennyi formája szerepet játszik az eredményes teljesítményben.

Tartalomjegyzék

A nyílt készségeket igénylő sportágakban versenyző sportolók sikerét nagymértékben befolyásolja, hogy mennyire képes előre bejósolni, milyen mozgásprogramot kell előhívni. Ehhez az aktuális vizuális ingerek észlelése, a korábbi mozgástapasztalat, valamint a már megtanult mozgásminták aktiválásának koordinációjára van szükség mentális állapot fenntartása mellett.

Az időérzékelés időérzék, belső óra, biológiai óra, bioritmus mentális és biológiai folyamatok összessége, amely során érzékelni tudjuk egy időtartam hosszát, valamint, hogy két időintervallum egyenlő, esetleg különböző.

A sportban az a vizuális érzékelés funkciói kitüntetett jelentőséggel bír: pl.

A a vizuális érzékelés funkciói az időhöz igazodva kell beosztani energiájukat, fontos az időzítések szerepe pl. Az időt a mozgásokon változásokon keresztül észleljük.

Az időérzékelés nem köthető egy elkülönült érzékszervhez, mivel az időt az eseményeken keresztül tudjuk értelmezni, így a többi érzékszervünkről bejövő ingerek képezik az észlelés alapját. A tulajdonképpeni időészlelésben különbséget teszünk az időtartam észlelése és az időbeli egymásutániság észlelése között.

Referenciák

A relatív időérzék annak megállapítását jelenti, hogy egyik folyamat rövidebb-e vagy hosszabb, mint a másik pl. A legrövidebb történés, amelynél már időtartamot tudunk észlelni: O,2 mp. Az időtartam észlelésében az időingereken kívül más tényező is szerepet játszik: mégpedig az a tartalom, amely az időt kitölti és tagolja.

Tehát az objektív, fizikai időtől meg kell különböztetni a szubjektív időt, ami azt jelenti, hogy mennyi ideig tartott valami a szubjektív megélésünk szerint. A szubjektív idő általában többé-kevésbé különbözik az objektívtől, mégpedig egyénenként változó mértékben.

A tanulás eredményessége szemléletes mutatója az iskola munkájának. Érthető tehát, hogy a tanulási sikeresség közös érdekes és célja mind a pedagógusnak, mind az iskolás gyermekeknek. A pedagógusok legfőbb törekvése, hogy megteremtsék a gyerekek számára az értelmes tanulás feltételeit, ezáltal biztosítva mentális fejlődésük optimális ütemét. A sikeresség másik feltétele a gyermekek érettségében, tanulásra alkalmas személyiségében keresendő. Az iskolába lépéstől hosszú éveken keresztül a tanulás lesz a gyerek számára az a fő tevékenységi forma, melynek minősége közvetlenül alakítja iskolai karrierjét, távlataiban pedig egész személyiségfejlődését, életpályáját.

Az időbecslésben mellett életkori különbségek, valamint egyéni eltérések is mutatkoznak. Egyes személyek hajlamosak az idő alábecsülésére, mások pedig a túlbecsülésére.

Függ a becslési képesség az egyén pszichés állapotától is.