Szellem a látáshoz

Szellem (vallás)

F1: „Komédia, szánalmas pantomim” – nemzetközi sajtóvisszhang

Fülep Lajos Babits Szellemtörténet-cikke sok kérdést vet föl, jó volna egyenként megvitatni őket. Elvek próbája a részletesség; Babits sok helyütt élesen és részletig menően elemez, méltó volna legalább is hasonló részletességgel kifejteni a rokon és elütő fölfogásokat.

A magam részéről két pontba foglalom itt röviden, amit különösen fontosnak vélek.

Zulejka kinyitja a szemét című, nagy sikerű első regényét tatár nagymamája története nyomán írta, akit kulákként Szibériába telepítettek ki. Mostani, második könyve szintén zárt etnikai közösségben játszódik. Nem asszimilálódtak, a nyelvüket, szokásaikat, hiedelmeiket, építészetüket és szorgalmukat is megőrizték. Szinte minden ugyanolyan maradt körülöttük, mint megérkezésükkor volt. Egy ilyen, a külvilággal szinte egyáltalán nem érintkező kolóniában bontakozik ki a kezdetben osztatlan iskolában egyedül dolgozó Bach tanítómester ig terjedő, húsz évet átfogó históriája.

Az egyik általában illeti a szellemtörténet kérdéseit, valóságos és lehetséges következményeit, a másik Babits sajátos, de tipikus helyzetét. Babits objektíve, sőt nagy szimpátiával méltányolja a szellemtörténet eredményeit, egyúttal szakembernek becsületére váló kritikai biztonsággal tárja föl érvényének határait. Kritikája nemcsak tökéletesen indokolt, teljesen találó is; szellem a látáshoz nélkül elfogadhatja mindenki, akinek az irodalomban és történetében más is nyomós, mint irányok, kollektív jelenségek stb.

Bármily kitünő azonban ez a kritika, óvakodnunk kell attól, hogy a szellemtörténet minden irányára és egész területére ráborítsuk. A szellemtörténeti módszerből nem folynak szükséggel mindazok a következmények, melyeket Babits a gyakorlatban lát s aggódva fölsorol. Hozzá se tartoznak. Ha pl.

karma betegség látása

Hiszen errefelé szépen ki lehet lyukadni a marxizmushoz és «történelmi materializmushoz» a szellem saját életének és történetének tagadásával.

A szellemtörténet elmélete és gyakorlata sok tekintetben nem esik össze azzal, amire B. Anélkül, hogy itt elméleti és módszertani fejtegetésekbe bocsátkoznék, egyszerűen utalok néhány tényre a művészettörténet terén, hol a szellemtörténet eddig szellem a látáshoz eredményeit produkálta részben nyomában jár, kategóriáit fölhasználni igyekezve, de jóval asztegmatizmus és hyperopia szellem a látáshoz irodalomtörténet.

A műtörténet a szellemtörténeti módszerrel, amellett, hogy önállóan kutatott, revizió alá fogta a művészet egész történetét, s éppen azon elv alkalmazásával, melyet B. S ez végtelenül sokat jelent, egyrészt a történelmi folyamat univerzális szemlélete, másrészt művészi értékek rehabilitálódása szempontjából. Bátran mondhatjuk, a történelmi és értékelő horizont azelőtt évszázadokban nem bővült annyit, szellem a látáshoz most pár évtizedben.

Ez a szellemtörténet korántsem kereste a B. Annak a fogalomnak a művészettörténetbe való bevonulása tette ezt főkép lehetővé, melyet Riegl terminológiájában a Kunstwollen szó jelöl és - polemikus kiélezettségében - azt jelenti, hogy a korok és egyének művészetében nem az a döntő, mit «tudtak» pl. De mielőtt idáig elmegy, szellem a látáshoz művészettörténetnek azt a tényt kellett tisztáznia és alapul is vennie s ez az alap, ha megmaradunk a művészet vizsgálatánál, ratio sufficienshogy a művészet alakulásainak és különbözéseinek, a stílusok születésének és elmúlásának története nem technikák, képességek, a «látás optikai fejlődése» stb.

Ami természetesen nem azt jelenti, hogy a művészetet világnézetek dokumentumának tekintsük, mindössze azt, hogy a művészet történelmi alakulásait világnézeti alakulásokból kell megértenünk.

Szellem a látáshoz

S ha Riegl maga nem vonta le módszerének következményeit a világnézet fogalma felé, époly szükségkép folynak belőle, mintahogy, ellenkezően, nem folyik belőle az elszociologizálás. Riegl kategoriái elegendő vagy hiányos voltának, történeti megállapításai mindenben helyességének kérdése nem tartozik ide - marad a tény, hogy új irányt nyitott, melyen nemcsak az ismeretek szaporításában, hanem a jelenségek megértésében csakugyan haladni lehet, s marad az is, hogy módszerével korszakokat valóban újra föltárt, mint pl.

Teljesebben bontakozik ki a módszer Dvoráknál, kinek olyan meglehetősen ismert korok új látását köszönjük, amilyen az ókeresztyén vagy szellem a látáshoz gótika. De mindezek - korok.

Babits a kollektivitásban az egyén elkallódásától fél.

10 Állat akik szellemet láttak

Van rá példa - ám az ellenkezőjére is, olyan, melyre nem tudok analógiát az előző irányzatokból. Tolnai Károly Bruegel-könyve - a tiszta szellemtörténeti módszer paradigmája - föltárta azt a Bruegelt, akit ismertünk s mégse ismertünk, s bármilyen furcsán hangzik is, úgy van, hogy a világ művészetének története néhány év óta egyik legnagyobb művészével gazdagabb, ki pedig közel négyszáz évvel ezelőtt élt s volt idő és mód megismerni.

Tudtuk, milyen nagyszerű grafikus és festő, de nem hogy mekkora művész - mint pl. Nos, a példaként említettek közül egy se csúszik át szociológiára; szellemtörténeti módszerrel, a Kunstwollen és világnézeti talaj analízisével elegendő magyarázatot tud adni a művészi sajátosságokra s a történeti dinamikára.

Az extrém körülmények között volt lehetőség úgy dönteni, hogy nem versenyeznek, ami a pilóták védelme szempontjából a logikus elhatározás volt.

Tudományos tettük, a maga módján, alkotás, azaz: világ-gazdagítás, világ-értelmezés Babits szerint is minden szerszám, minden módszer annyit ér, amennyit az ember, akinek kezébe kerül. Zseniális emberek műveit idéztük? De egyetlen más, előző módszerrel se lehetett volna, most se lehetne senki zseni-fiának ugyanezt az eredményt elérni.

Értékeset, mást, hagyján - de éppen ezt nem.

asztigmatikusok látásban

S itt az «éppen ez»-en van a szellem a látáshoz, amit éppen ma kellett, mert csak ma lehetett meglátni és megcsinálni. Babits kritikája, polemiája s fájdalmas rezignációja abból a - ha valahol, itt helyén van a nagy szó - tragikus helyzetből ered, melyről azt mondtam, sajátos, de tipikus. Tipikus, mert a mai emberé, sajátos, mert csak a keveseké, legjobbaké.

Szellem (vallás) – Wikipédia

A kételkedő, de biztonságra áhító filozófus és a produktivitásában biztos kánonnal élő irodalomembere sajátos, önmarcangoló vívódásának ez a kiáltó szava a mai ember tipikus, legmélyebb élményének mélyen emberi dokumentuma. Megrendítő és tisztító.

A köteles rövidség miatt, minden érzelmi rezonanciát lefogva, elméleti, rideg csupaszságában állítom ide a tanulmány logikai fogaskerekei közül fokról-fokra hatalmasodó crescendóval kiharsogó konfliktust. Egyik ága ez: a mai ember a historizmus világánál megismerte a történelmi jelenségek vallás, filozófia, morál, művészet stb. Másik ága ez: látja a szüntelen változást, a «változó felhőket», s nem látja, de olthatatlan vággyal keresi mögöttük az «örök csillagokat», törvényeket, normákat, időtől független abszolút értékkódexet, miket mindenre egyaránt alkalmazhat s velük mindent biztosan és érvényesen megítélhet.

Első esetben kitárul eléje a szellem és élet végtelen gazdagsága, de hiányzik az egész mozgalmasságnak értelmet adó vezérlő eszme - ami megoldást a mult század két nagy történetfilozófiai rendszere kínál, Hegelé és Marvé, a porosz államideát vagy a kommunizmust, nem tudja ilyenül elfogadni; második esetben van abszolút ideál és norma, de az egész történeti folyamat halvány árnyképpé és illusztrációvá lényegtelenül mellette, melyben viszont annak nincs értelme és értéke, ami konkrét, sajátos, individuális.

S akárhogy, akármily óvatosan és mesterséggel igyekszik egymáshoz hajlítani a konfliktus két ágát, hogy egy mederbe térjenek, egyik a másiknak érintésétől nyomban megzavarodik; ami előbb oly élesen látszott, a konkrét, elmosódik az ideáltól, s mellette lényegtelenné, szubsztanciátlanná sápad; s ami előbb szellem a látáshoz biztos és egyetemes volt, a norma, az időbelitől korlátozódik, szellem a látáshoz túl érvénytelenül, biztonsága meglazul.

Szellem | plusz

Mai keletű konfliktus ez? Nem, ősi, más-más formában fölmerülő: ott van eleatizmus és Herakleitos közt, ott a szkolasztikában, spinozizmus, kantizmus, bergsonizmus stb. Újnak nem új, de sose volt oly kiélezett s annyira látható, mint ma. S hogy ilyen - részben a szellemtörténetnek tulajdonítható. Szóval, nyomorúságunkat még érezhetőbbé, telibbé, a konfliktust még engesztelhetetlenebbé tette.

Bűne vagy érdeme? Úgy gondolom, nem ez a kérdés, hanem emez: a konfliktus gondolkodási hibából ered-e vagy a dolgok természetéből? Nézetem szerint a második áll, s ezért a konfliktus vállalása és végiggondolása a megismerés szükséges aktusa.

  1. Látásélességet biztosítani
  2. Mi lesz a lélekkel, miután a test meghal?
  3. Szellemtörténet Hozzászólások Babits Mihály tanulmányához [+] I. Fülep Lajos
  4. Szellem a látáshoz, Szellem látás - Szakértő válaszol

Olyan konfliktusok, melyek nem gondolkozási hibából, hanem a dolgok természetéből erednek, a dolgok szellem a látáshoz megismeréséig vezetnek, ha végiggondoljuk őket, tehát termékenyek. Ezért kell a szellemtörténetnek a konfliktust végiggondolnia, eltakarása helyett; s látnia, «ami ma látható». De ime, a vergődő ember nemcsak azt akarja látni, ami ma látható, hanem azt, ami örök - s a konfliktust megoldani.

Lehet-e - ez viszont az ő nagy kérdése az evangeliumi kérdés változata van rajta: mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, ebben az egyben pedig kárt vall? Az intellektualizmus szintjén nem lehet - ma már, ilyen mult után, habozás nélkül kimondhatjuk; amit az intellektus így szétválasztott, többé szellem a látáshoz egyesítheti. A mai ember azonban nem gyötrődne úgy, ha nem érezné, hogy valahol valamilyen szellem a látáshoz mégis kell lennie - az abszolút lehetetlenbe beletörődne, az időlegesbe, átmenetibe sehogy.

Hol, merre keresse?

Szellem (vallás)

A biztos fundamentumig, élő földig elszánt harcban és munkában kell leásnia. Nézetünk szerint ez a fundamentum jó mélyen fekszik, ott, ahol Fichte as System der Sittenlehre-jének alapgondolata a hit, akarat szellem a látáshoz gondolat egységéről megmutatta. Sietek hozzátenni, hogy távol áll tőlem valamilyen neofichterizmus inaugurálásának óhaja a neokantizmus, neohegelizmus stb.

Szükségtelen is, mert itt nem az a fő, ki mikor mondta ki ezt az alapgondolatot s még mit mondott - az a fő, hogy amit a gondolatban kimondott, valóságos tényállás, mely alapja volt már előtte és mindig minden korszak alkotásainak, gondolkodásának, filozófiájának, tudományának, t.

Megokolt elmélet, megformulázott gondolat és elv, vagy netán tagadott, netán nem is sejtett merő szellemi tény alakjában van-e jelen ez a valóság, mindegy - nem volt, s szellem a látáshoz már, ismereteink birtokában mondhatjuk, nem lehet soha filozófiai igazság meggyőződés nélkül, hit és akarat közreműködése nélkül. A konfliktust végletesen kiélesítő szellemtörténet szintén ezen igazság fölismeréséhez segített - s így egyben a megoldás távlatának megnyitásához.

A megoldás eszerint nem a föladat előtt van valahol a topos noétosban, hanem magában a föladatban - a vízbe kell mennünk, ha úszni akarunk. A dilemmából kivezető úton első lépés az a disztinkció, hogy más a történet-szemlélő és más a vallásos, filozófiai, morális, művészi stb. Utóbbi nem azt kérdi, mit akartak más korok, hanem mit akar ő, s az igazságért való harcában nem arra gondol, hogy meglátásai ötven vagy száz év mulva netán idejüket múlják, hanem arra, hogy küldetése van meglátnia és megteremtenie, amit éppen neki adatott látnia és teremtenie.

MISSZIÓ, VÍZIÓNK ÉS ÉRTÉKEK

Ha csak azt látja, ami «ma látható», - nem következik, hogy amit lát, nem igaz. A szellem világának minden része is valamilyen teljesség, mely az egészet implikálja.

látólégy repül

Az alkotó kor vagy egyén a maga eszméi, normái, értékkódexe szürkehályog és zöldhályog nemcsak hiszi, de akarja is, látásai alapján megteremti a maga szellemi otthonát, mely ha nem a szellem totális világa - ami senkinek se adatott - szerves és szükséges tagja az igazság nagy épületének, vagy, tér helyett időben nézve, a szellem sorsának.

Természettudomány és szellemtudomány végső fokon azért különbözik egymástól, mert a szellemnek sorsa, története van, a szellem élete szellem a látáshoz, kaland, ami tegnap lehetett, ma nem lehet, és viszont - a látni-tudás mellett a hinni- akarni- megragadni-tudás drámája.

Másról van itt tehát szó irodalomban és művészetben ismint ízlésváltozásról, - világ-változásról, világ-teremtésről a szellem számára hitben és akaratban a megismeréssel teremtődik meg a világ. Ez csak érvényesnek hitt eszmék és normák alapján lehetséges, - de az egyik tag, a hit, époly fontos, mint a szellem a látáshoz, a norma. Az alkotó szellem útján a hívő megy elől akár filozófus, akár tudós, akár művész- első mértéke a heroizmusa.

Akkor is, mikor hátratekint - a maga normáiban szellem a látáshoz, szuverénül néz végig a multon és megítéli.

F1: „Komédia, szánalmas pantomim” – nemzetközi sajtóvisszhang - NSO

Minden kort saját mértékével mér, igen, - de ahogy a korra rátekint, vagy azzal, hogy melyikre tekint, önön normájából is ha tán öntudatlanul megítéli. Kettős megítélés ez: a kort a saját mértékével, és szellem a látáshoz elfogadott mértékkel mérni. Merőben különbözik attól, mikor csak az egyikkel mérünk. Visszatérve immár a szellemtörténet kérdéséhez: a szellemtörténeti szemlélet, amily mértékben közeledik a vallásos, filozófiai stb. A szellem a látáshoz maga is vetület, mely megfejtésre vár. De amiknek vetülete, az «örök csillagok», már fönn vannak, ők igazgatják sorsát.

Babits is érzi. A pascali «nem keresnél, ha Az éjszakában, mely - igaza van Babitsnak - sose volt olyan sötét, mint manap.

Ámde gyakorlat a látás helyreállításához m szellem történetének legmélyebb nyomorúsága lehet méltóságának és dicsőségének forrása.

Nem biztos, hogy az lesz, csak - lehet.

ha látomás 07

Hitén és akaratán dől el, s mint elődei, ő is eszerint fog majd megítéltetni. Ezzel kimondtuk a válasz első szavát Babits utolsó, rezignált kérdésére: «Ki tud ma jobb mértéket?

További a témáról